Most egy kicsit csukd be a szemed és képzeld el gyermekkorod karácsonyát.

Kicsi vagy, csak a szüleid térdéig érsz. Még érzel mindent és mint a szivacs szívod magadba a készülődés és a várakozás érzéseit, érzeteit. A hangokat, az illatokat, az izgalmat.

Aztán már ott állsz a fa alatt és ragyogó szemekkel nézed a villogó fényeket az ajándékokat és nem érted, hogyan került oda, hiszen senki nem volt a szobában. Azt észre sem vetted, hogy apa, vagy anya beszaladt, mert valamit ott hagyott. Teljesen el voltál varázsolva.

Aztán már nagyobb lettél és már tudtad, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot, már jobban bele látsz a készülődés nehéz pillanataiba. Ahogyan anyukád erőn felül süt-főz, apukád pedig faragja a fát. Már nem biztos, hogy annyira felhőtlen minden.

Fiatal felnőttként lehet még otthon töltöd az ünnepeket és követed a hagyományokat. Azokat, melyekkel együtt nőttél fel és bele ívódtak a zsigereidbe.

Saját családot alapítasz és elkezded kialakítani a saját karácsonyi szokásaidat.

Mennyire követed a példát, amit láttál?

Vagy épp ellenkezőleg, teljesen mást szeretnél.

Tünde – kineziológus természetgyógyász – mesél nektek a sajátjáról.

Házasságom első éveiben kicsit kötelességnek éreztem és tehernek. Nekem nem voltak jó emlékeim, így nem is tudtam arra az örökségre támaszkodni, amit hoztam magammal. Próbálkoztam jól csinálni, de éreztem, hogy nem megy.

Először görcsösen figyeltem a rendre, a tisztaságra. 24.-én még fel kellett mosni, anélkül nem lehetett karácsony. Az, hogy mi van az asztalon másodlagos is lett. A felmosás, na az mindenek felett volt. Éreztem, hogy ez nem jó, de valami zsigeri erő hajtott, hogy ennek így kell lennie.

Persze a gyereknek mindennek meg kellett lennie. A vágyott ajándéknak, a hangulatnak. Külön koreográfia volt, hogyan kerülnek a fa alá csomagok.

Pár év után éreztem, hogy nem jó az irány. Nem az igazi értékek felé fordultam. Nehéz volt az újra tervezés. A gyerek volt a központban és közben megfeledkeztem arról, hogy én mit is szeretnék igazán.

És akkor még nem beszéltünk a kötelező rokon látogatásokról. Ezek nagy része kényszeredett volt és dohos, penészes érzetet hagyott maga után. Talán senki nem érezte jól magát, de hát így szoktuk….

Aztán egyik évben képes voltam kimondani, hogy én nem megyek. Nehéz volt, de felszabadító.

…

Vajda Zsuzsanna – személyiségelemző:

Az én karácsonyom teljesen más volt gyerekként. Mai napig emlékszem, hogy valami felfoghatatlan lelkesedéssel vártam a karácsonyt, miközben tudtam, hogy az anyám mindig rosszul van, mert felszalad a vérnyomása, az apám pedig folyamatosan részeg, és veszekedni, hőbörögni fog… de én mintha a világot is ki tudtam volna zárni, karácsonyi mesét néztem, kikészítettem a díszeket, hosszasan díszítettem a karácsonyfát, a hideg garázsban csomagoltam a saját ajándékom miután vágtam fát a kályhába, mert sokszor azt én csináltam gyerekként…

Nem akartam felfogni a felfoghatatlant, nem akartam látni az egyértelműt, azaz, hogy el van cseszve már a karácsony, mert úgysem lesz olyan, mint a filmekben… hiába kezdek el készülni már novemberben… hiába csinálok mindenkinek egyesével rá szabott ajándékot, úgysem lesz jobb, úgysem lesz szép és meghitt, boldog… hiszen anyám folyamatosan azt hajtogatja, hogy ő mennyire utálja a karácsonyt, az apám pedig mindig részeg…

Ma már másként látom az egészet, bár sokáig akartam a nagyon jó és meghitt karácsonyokat, de valójában csak én akartam…

Mai fejjel tudom, hogy a szüleim nem tudtak mit kezdeni a szeretet ünnepével, az együttléttel, a család fogalmával, hiszen ők csak hozták az otthoni mintákat, amiket én már szerettem volna megtörni.

Az élet játéka, hogy a kislányom pont karácsonykor született, így duplán nehezített pályán vagyok, és még mindig valahol ragaszkodom a meghitt karácsonyokhoz, de ma már másként.

Nem várom el, hogy úgy ünnepeljünk, mint a filmekben, azonban egy dolog biztos, ami nem más, minthogy együtt vagyunk a szűk családommal, és már nem hívom meg a tág családot, mert az már nem … most jól vagyok, filmezünk, nevetünk, és valóban úgy ünneplünk, ahogy mindig is szerettem volna, csendben, nyugalomban – de ehhez kellett az, hogy ismerjem a személyiségem, a gyerekem személyiségét és a férjem személyiségét…

Mindezekről lesz szó ingyenes előadásunkban, ami igazából egy nevetős-sírós beszélgetés lesz.

Várunk szeretettel, és sok-sok őszinte gondolattal