Fellépni egy olyan útra, aminek nem ismerem a végét?
Az utóbbi időben túl sok dolog történt, ami miatt újratervezésre kényszerülünk… a legrosszabb szó ez itt most ebben a helyzetben… kényszer…
mi lenne, ha azt mondanám, hogy úgy hozta az élet, hogy újra kell gondolnom a mindennapokat és a rövidtávú terveket…
máris jobban hangzik, nem?
Az ember legnagyobb ellensége a kényelem…
mondják sokan…
Elgondolkodtam ezen…
valóban, ha nincs új helyzet, nincs változás, akkor nem változik semmi és belesüllyedünk a kényelembe…
De valahol a kényelem azt is jelenti, hogy megteremtettük magunknak azt, amire vágytunk…
És azt is jelenti, hogy elfogadjuk, ami van, és nem akarunk változtatni még magunkon sem semennyire sem…
Mindenki döntse el, hogy neki mi a jobb… az élet úgyis úgy alakítja, ahogyan alakítania kell, hogy a nekünk kiosztott feladatainkat elvégezzük! 