Kezdtem úgy a mondatot, hogy kimaradt az „n” betű 😀 – de nem is baj, hiszen a nagyon és az agyon szó mindkét esetben használható a tudatosságra, amiről ebben a cikkben most írni fogok.
Tehát (n)agyon elterjedt szó lett mostanában a tudatosság. Már táborokat is szerveznek tudatos felnőtteknek, szülőknek, tudatosan étkezőknek, tudatos karrier építőknek… és még sorolhatnám.
A TUDATOSSÁG az én olvasatomban valahol azt jelenti, hogy ismered önmagad, és ebből a tudásból kiindulva alakítod a mindennapjaidat, az életedet.
Ha egy picit visszább lépünk, azt láthatjuk, hogy a tudatosság az utóbbi években lett igazán divatos, hiszen korábban nagyon kevés emberre lehetett használni azt a szót, hogy tudatos. Ők voltak azok, akik már egészen pici korukban megtervezték, hogy mik akarnak lenni, hol akarnak dolgozni, hány évesen akarnak férjhez menni, hány gyereket akarnak, stb. És ehhez alakították a mindennapjaikat – mint ahogyan fent is írtam.
Ma már a tudatosság nem pontosan ezt jelenti, hanem azt, hogy függetlenül minden elvárástól, a saját magad igényei mentén lépsz az életedben arra az útra, amelyiket mélyen, legbelül érzel, hogy működni fog.
Természetesen, ahhoz, hogy ez menjen, nagyon de nagyon hosszú úton kell végigmenni. Az önismeret útja sajnos nem olyan, mint ahogy a waze mutatja a legrövidebb utat.
Az önismeret útja tele van zsákutcával, gyorsítósávval, útlezárással és sok-sok kátyúval… ezeket elkerülni nem lehet, és bizony mindegyiken végig kell menni ahhoz, hogy tudd, milyen is vagy valójában, ki is vagy valójában.
SAJÁT TAPASZTALATBÓL TUDOM, hogy az önismeret több éves munka, ahol találkozol segítőkkel, irányzatokkal, eszközökkel, némelyik nagyon megtetszik, megtanulod, valamelyiktől meg kiráz a hideg, és a végén megállsz ott, ahol úgy érzed, hogy igen, ez az én utam…
Én is így voltam, találkoztam Theta Healinggel, rajzterápiával, kineziológiával, kristállyal dolgozó látóval, családállítással, kronobiológiával, pszichológussal, Akasha-olvasóval, Intuyching mentorral… és még mindig úgy vagyok vele, hogy az önismeret sokszor nem a módszeren, hanem a belső késztetésen múlik… azon, hogy mennyire zavar, hogy nem ismered magad és mennyire zavar a saját bőröd, a saját ruhád, amiben vagy, és mennyire akar az igazi éned kitörni a felszínre és megmutatni, hogy ki vagy…
Nekem ez a tudatosság. Vagyis, hogy tudatosan megyek az úton, hogy megismerjem saját magam.
Mit tudok neked javasolni, ha még keresed az utad?
- ne zárkózz el semmitől, próbálj ki mindenféle módszert, hiszen különbözőek vagyunk (lásd kronobiológia – ha ide kattintasz, meg tudod a módszert ismerni) és mindenkinek más eszköz, módszer válik be
- tölts le ingyenes anyagokat mindenféle segítőtől. Ezt azért javaslom, mert ezeket az anyagokat nagyon nagy szakértelemmel rakják össze az egyes segítők azért, hogy valóban tudjanak segíteni neked (természetesen vannak olyanok, akiknek szinte csak az e-mail címed kell, és ezért készítenek ingyenes anyagot, ettől függetlenül én biztatlak, hogy bátran tölts le ilyeneket).
- keress online és élő eseményeket, ahol meg tudsz ismerkedni az egyes módszerekkel
- kövess segítő oldalakat, ahol meg tudsz ismerkedni az egyes irányzatokkal
- lépj be csoportokba, és figyelj, tanulj
- legyél nyitott, hiszen, ha eldöntöd, hogy dolgozni akarsz magadon, akkor a segítséget küldi az univerzum!
AZ ÖNISMERET NEM LESZ RÖVID ÚT, viszont nagyon is megéri végig tudatosan ott lenned az úton!
Szeretettel:
Zsuzsi